PRESENTATION

A KEZDETEK

Egyiptom - Görögország - Róma

Az első aranybányák az egyiptomi időkre nyúlnak vissza: i.e. 2000 évvel az Egyiptomtól Szaúd-Arábián keresztül Szudánig terjedő földrajzi sávban működtek.. A termelés valószínűleg nem haladta meg az évi 1 tonnát.
A sóvárgott fizetőeszköznek számító arany birtokában Egyiptom jó pozícióból tárgyalhatott a határ menti népekkel: az arany alapvető szerepet játszott a diplomáciában.. Az aranykitermelés megszervezésére tehát nagy gondot fordítottak.
A Római Birodalom feltehetőleg mintegy 5-10 tonna aranyat termelt, Spanyolország, Portugália és Afrika területein.. Az aranyat esztétikai tulajdonságai miatt igen nagyra becsülték: különféle díszek, ékszerek, szobrok készítéséhez használták fel.....

Dél-Amerika

A perui civilizáció már jóval a spanyol hódítás előtt magas szintű aranyművességet fejlesztett ki: az aranyat a folyómedrekből hozták fel i.e. 1200-tól kezdve.. A tökéletesen tiszta aranyat azonnal feldolgozták. Vékony szeletekre vágva, aranyozáshoz és díszítéshez használták fel. A Peru déli részén élő népek i..e. 500-tól majdnem egy évszázadon keresztül tökéletesítették technikájukat, és létrehoztak egy olyan aranyport, melyet agyaggal keverve magas minőségű tárgyak készítéséhez használtak fel.
A Peru északi részén található Chimu birodalom i.sz. 150 és 1450 között Mexikó hatása alá került. Az itt élők magas hőmérsékleten munkálták meg az aranyat, s így sokféle összetevőjű, például platinát is tartalmazó, komplex tárgyakat tudtak előállítani, melyeket azután növényi savak segítségével finomítottak.
Az inka inváziót követően az arany kiemelt szerepet kapott a kultúrában: a Napisten jelképe lett.. Az inka nap-fővárost gyakorlatilag teljes egészében arannyal borították be, még a kerteket is beleértve, ahol az állat- és növényszobrok aranyból és ezüstből készültek. Nagy mennyiségű aranyra volt tehát szükség, az inkák ezért igen korán komplex eljárásokat fejlesztettek ki a nemesfémek kinyerésére.

NAPJAINKBAN

Bár egyre szűkmarkúbban bánunk a ritka fémekkel és a nemesfémekkel, ezek bizonyos végtermékekhez vagy gyártási eljárásokhoz továbbra is nélkülözhetetlenek.. Nevezetesen a titán, a kobalt, a vanádium és a molibdén, melyek ritka fémek, a nemesfémeket illetően pedig az arany, az ezüst, a platina és a palládium.
A ritka fémek illetve nemesfémek hulladékait megtaláljuk a nyomdákban, az autotípiás üzemekben, a fotó- és filmlaborokban illetve -iparban, az orvosi röntgenlaborokban, az ékszerészeknél, az ötvösműhelyekben és a felületkezelő üzemekben.. Jelentős mértékben tartalmaznak ritka fémeket illetve nemesfémeket az elektronikai eszközök is.